2. fejezet
Szakmai karrier a konyhaművészeti pályán
Maggie a felkelő nappal együtt kelt fel. Kiugrott az ágyból és az ablakhoz ment, hogy szélesre tárja. A beáramló friss levegőből mélyet szippantott, majd a madarak csicsergésével egy szólamban felkiáltott:
- Szép jó reggelt Riverview!
Boldogságánál talán csak izgatottsága volt nagyobb. Nem csoda, Kis Korzikai Kifőzdében ma kell jelentkeznie.
Percekkel 10 óra előtt érkezett meg az étteremhez.
Szíve a torkában dobogott. A kerthelyiségen keresztül izgatottan ment a főbejárathoz, majd belépett az ajtón. Kellemes légkör fogadta. Az ajtóval szemben lévő hosszú bárpultnál egy fiatal pincérnő a frissen elmosott csillogó poharakat helyezte az üveg polcokra, majd mikor észrevette a betérő nőt, vidáman köszöntötte, akár egy régi jó ismerőst. Az asztalok között fürgén futkosó pincér frissen vasalt abroszokkal terített meg, majd ő is barátságosan köszöntött. Maggie vidáman visszaköszöntött és a pincérnőhöz ment, hogy bemutatkozzon.
- Örülök, hogy megismerhettem. -- csicseregte a pincérnő -- A főnök már várja magát az irodában. Menjen azon a lengőajtón keresztül a konyhán át, a végén jobbra van a főnök szobája. -- mutatott hátrafelé kissé balra és mosolyogva sokat sejtetően hozzátette. -- Már sok jót hallottam magáról!
Maggie csodálkozva nézett rá, nem értette az egészet. Ugyan mit hallhatott róla? Futott át a fején, mikor a pult felett lévő falióra éppen 10-et ütött. A pontosságra ő mindig is nagyon ügyelt, ezért nem volt kérdés, hogy kérdés helyett inkább a lábait kezdte el szaporán szedni az irodaajtóhoz, hol kopogtatással jelezte, hogy megérkezett.
- Tessék! Fáradjon beljebb! -- hallatszódott bentről egy rekedtesen kellemes hang. Maggie belépett és az íróasztal mögött ülő jóképű, fekete hajú férfihoz lépett, aki nagy hirtelenséggel pattant fel székéről és fejbólintás közepette kezet rázott a bemutatkozó nővel.
- Kis Korzikai Kornélius vagyok, az étterem tulajdonosa. Nagy megtisztelésnek veszem, hogy a vendéglőnkbe szeretne elhelyezkedni… de… -- ezt hallva Maggie szemei a meglepetéstől egészem kikerekedtek és akárcsak az előbb a kedves pincérnőnél, most sem értette az egészet. Már éppen csodálkozva rá akart kérdezni, mikor a férfi kissé kényelmetlenül érezve magát, húzódozva folytatta:
- De tudja… sajnos… magával sem tehetek kivételt. -- majd nagy levegőt vett és hadarni kezdett -- Megnéztem az Ön simlapját… láttam milyen csodálatos hideg és melegkonyhás ételeket, esküvői menüket, keresztelői fogásokat készített. Elolvastam a több száz fogyasztó által beírt véleményeket, melyek egytől-egyig az egekig dicsőítik az Ön fenséges étkeit…
Maggie persze a csodálkozástól megszólalni sem bírt és először elképzelni sem tudta, hogy a csudába lett neki a tudta nélkül egy nap alatt simlapja. Hamarosan aztán arra a következtetésre jutott, hogy ebben csak is Albert két keze lehet bent. Hát ki másé?
Míg ő ezen töprengett, Kornélius ismét nagy levegőt vett és szabadkozva folytatta:
- Higgye el, már mindent tudok Magáról… mégis sajnos… de sajnos… hiába is végzett a szakácsiskolában kitűnő kitűnővel, hiába is áll a születési anyakönyvi kivonatában, hogy Ön született szakácsnő… sajnos az üzletszabályzatunkban szigorúan az áll, hogy munkahelyi ajánlások nélkül és munkahelyi gyakorlatok híján, kezdésként mindössze mosogatónak vehetjük fel.
Maggie szívéről hatalmas kő gördült le, már-már azt hitte, hogy nem kapja meg az állást. Az hogy mosogató lesz, kedvét egy cseppet sem szegte, sőt inkább kimondhatatlanul örült, hogy egy étterembe el tudott helyezkedni és konyha közelében lehet. Tudta, hogy tudásával és kitartó szorgalmával apránként egyre feljebb és feljebb fog lépni, hogy megvalósítsa élete nagy célját és ünnepelt 5 csillagos szakácsnő legyen.
Persze hogy az álomból valóság legyen, nagyon sok nehéz és fárasztó napnak kellett eltelnie. De Maggie lankadatlan kitartását semmi sem akadályozhatta.
Mosogatóként szerda és csütörtök kivételével mindennap 15:00 -- 21:00 óráig dolgozott. A kemény műszakok lehúzása után még otthon is a mosogatást gyakorolta, hogy napról-napra egyre patyolat tisztább evőeszközöket és tányérokat kaphassanak a vendégek.
Kezdésként a fizetése sem volt sok, 25 Simoleont kapott óránként. Ebből még nem tudott félrerakni, sőt igazából a banki kölcsönt is csak nehézkesen tudta fizetni, de a vendégek elégedettsége feledtette vele a nehézségeket. Akárcsak kiskertje, mely virágosodó Paradicsomként kezdett éledezni, hiszen már tavaszodott.
A frissen ásott és évekig pihent tápanyagban gazdag földbe ültetett almafák már kezdtek virágba borulni, és édes illatukkal csalogatták a méheket. Hamarosan az elültetett szőlő és saláta magok is egymás után vidáman bújtak ki és nyújtózkodva nyúltak az ég felé.
Paprika és paradicsom palánták is lassan a földbe kerültek, akárcsak a burgonya, a vöröshagyma és a fokhagyma is a bimbódzó citromfa mellett. Ekkora már a sok-sok napraforgó is vidáman sárgálva forgott a nap felé.
Kora nyárra Maggie már fűszerfelelőssé lépett elő és a fizetése 32 Simoleon volt óránként. Nem panaszkodott. A nehéz munkanapok után is szorgalmasan és vidáman kapált, gyomlált és öntözött kiskertjében. Tudta Paradicsoma már termőre fordult, s jó minőségű bio zöldségeivel és gyümölcseivel kis mellékesre biztosan szert tesz.
Közben mielőbbi munkahelyi előléptetésének az érdekében otthon szorgalmasan gyakorolta munkáját a fűszeres dobozok ide-oda pakolását és gyors feltöltését. Kikapcsolódásként saját maga szórakoztatására a kertjében összegyűjtött, majd megszárogatott és ledarált levelekből és termésekből a saját ételein kísérletezett ki újabb és újabb fűszerkeverékeket, melyekkel varázslatos módon dobta fel az ételeit.
Legalábbis neki nagyon ízlett. Ezért a táskájában is egy kis zacskónyi mindig ott lapult.
Egy nap aztán ezt a kis zacskónyi extra fűszerkeveréket a munkahelyén elfelejtette elrakni a fűszeres asztalról, és a főszakács véletlenül azzal ízesítette meg a levest.
Hajaj lett is belőle oltári hűhó! A TV a főhírekben hozta le és még az újság is napokig azon csámcsogott!
Az történt ugyanis, hogy Torkos Morgós úr -- az étteremtulajdonosok és főszakácsok réme -, a hírhedt és mindenbe belekötő minőségellenőr pontosan azon a napon látogatott el a Kifőzdébe. És még csak véletlenül sem mást, mint levest rendelt! A pincér mit sem tudott a főszakács tettéről és felszolgálta a levest. Jó étvágyat kívánt hozzá, majd elsomfordált a többi alkalmazotthoz a raktárba, kik már idegesen az ablak mögött titkon figyelték az ellenőr arcát. Torkos Morgós évek óta a szakmában dolgozott és még soha egyetlen egy étterem vagy bisztró nem kapott tőle öt csillagot. Örülhetett mindenki, ha esetleg három csillaggal csendben megúszta a látogatását. Azért írom, hogy csendben, mert ha nem megfelelő volt az étel, akkor úgy szokott felüvölteni, mint a farkas, majd felugorva lecsapja az evőeszközöket, aztán hangosan mérgelődve és fenyegetőzve elhagyja a helyet.
Torkos úr kényelmesen elhelyezkedett a székben, majd gúnyos szájgrimasszal a kanala után nyúlt. A dolgozókban, de legfőképpen a főnökben teljesen megfagyott a vér mikor a sovány kopaszodó emberke vékony szájához emelte az első kanál forró levest. Kicsit fújdogálta majd hirtelen nagyot szürcsölve lenyelte. Torkos úr szemei ezután rögtön úgy kigubbadtak, hogy Kornélius azt hitte, hogy most menten elájul! Torkos Morgós úr kanalazott a levesből még egyet, majd iszonyatos hangon felüvöltött:
- Azonnal jöjjön ide, aki ezt készítette!
Mire a főszakács rettegve kisietett és lehajtott alázatos fejjel hozzá lépett, a leveses tányér már üres volt.
- Mondja, hogy lehet ilyen levest készíteni?? -- kérdezte hangosan a rémült szakácstól, aki éppen dadogva akarta elmagyarázni, hogy véletlenül más fűszerrel ízesített, mikor is az ellenőr választ nem várva a fellegekben járva megszólalt: -- Életemben nem ettem még ilyen finomat! Hozzon még egy tállal! De aztán jól mérje meg!
Aznap Torkos Morgós 5 csillagos ízes levesének a híre futótűzként terjedt el és pillanatokon belül hosszú kígyózó sorok álltak a Kis Korzikai kifőzde előtt. Még vidékről és Sunset Valleyből is jöttek, és egytől egyig a levest akarták megkóstolni! Az összes dolgozó riadóztatva lett és mindenki gőzerővel főzött és Maggie fűszerével fűszerezett, és még így is csak alig tudták az igényeket kielégíteni!
Sokan méltatlankodtak és panaszkodtak a hosszú ácsorgás miatt, de mihelyt az első kanál leves a szájukba került a fellegekben járva már el is feledkeztek a várakozásról. Volt ki kétszer is sorba állt, de volt ki egy adagot a helyszínen elfogyasztott, és másik három adagot éthordóban hazavitt vacsorára, avagy barátjának, szomszédjának.
Kornélius ezután a nap után már más fűszert nem is engedélyezett főzéskor. Ámbár ezzel kivívta addigi fűszerszállítójának nem csekély haragját, de mikor a páratlan fűszerkeveréket vele is megkóstoltatta, a szállító azon nyomban megenyhülve a fellegekben érezte magát, majd visszahuppanva a kemény földre térden állva könyörgött a viszonteladói terjesztői jogért. A jogot megkapta, így hamarosan Maggie házias fűszerkeveréke névvel 10, 20 és 40 dekás csomagolásban az árú a SimVilágpiacra került. A mai napig a legfinomabb fűszerportéka, és nincs olyan simháztartás, hol nem lelhető fel!
Maggienek ezután lett annyi Simoleonja, hogy banki kölcsönét nyugodt szívvel kamatostól kifizethette. Bár neki most sem a pénz számított, hanem hogy a simlakosok mindennapi boldogságához egy csipetnyi fűszernyit hozzájárulhatott.
Éppen ezért a munkahelyén szorgalmasan dolgozott továbbra is, már úgy, mint zöldségszeletelő, majd nemsokára, mint hozzávaló kóstoló. 39 Simoleonos órabére már 47-re ugrott fel. Bár a fűszerkeverékéből főállás nélkül is kellemesen megélt volna, ám Maggiet továbbra is hajtotta a csillapíthatatlan konyha szeretete, és hogy a simek elé egyre jobb és jobb ételek kerülhessenek.
Így hát nem sajnálta az időt és az energiát, hogy újabb és újabb recepteket tanuljon…
…vagy hogy kitartóan gyakorolja a zöldségek szeletelését…
…avagy kiskertjében kóstolgassa az ekkorra már rég kiválóvá érett hozzávalókat.
A kiváló hozzávalókról jut eszembe, hogy nem egyszer volt, hogy Maggienek kora reggel néhány ládányi friss kiváló gyümölcsöt kellett még nyitás előtt sürgősen leszállítania a helyi vegyesboltba, mert a gyümölcsös standhoz nem érkezett meg az előrendelt szállítmány.
Vagy ha megérkezett, akkor is rothadt gyümölcsökkel volt tele a lepakolt rekesz, melyek rémisztő látványától a boltosnő úgy meg szokott ijedni, mint a turista, ki kísérteteket lát.
Apropó kísértetek!
Maggienek innét jött aztán az az elgondolása, hogy elmenjen a városházára és a polgármester elé terjessze írásos ötletét, miszerint a városközpont szélén, a Városháza mögötti Szigetszépe téren lévő Régi temetőt ki kellene helyezni a város elhagyatott szélére, ahol aztán a kóbor szellemek nyugodt szívvel rémisztgethetik a véletlenül arra felé bóklászó lelkeket, és nem pedig a gyanútlan turistákat kik Riverview centrumába pihenni és békét lelni érkeznek.
A polgármester a beadványt érdeklődve elolvasta, majd bajuszát lassan simogatva erősen gondolkozott a dolgon.
- Hmm, nem rossz az ötlet…
Maggie míg a polgármester válaszát várta a nyitott ablakon keresztül hirtelen megpillantott egy fiatal anyukát és kicsi gyermekét. A gyermek hüppögve sírdogált, hogy hintázni akar, mire az anya szomorúan magyarázta, kisfiam, értsd meg, messze van a játszótér, most nincs idő odamenni!
- Nem rossz az ötlet!… -- gondolkodott hangosan önmagát ismételve a polgármester, miközben apró kecskeszakállát lassan simogatta -- De… de… mi kerüljön a temető helyére?
Maggie a kövérkés emberke felé fordult és szemrebbenés nélkül rávágta:
- Játszótér! Városunknak mindössze egy kicsi játszótere van az iskola udvarán!
A polgármester helyeselt egy sort, aztán a polgármesteri hivatal összeült és napokon belül jóváhagyták a Régi temető áthelyezését és a játszótér építését.
Egy hónappal később a város új szabadidős létesítménye a Szigetszépe Játszótér és Park megnyílt és méltón szolgált rá nevére.
Játszóházával, csúszdájával, homokozójával és hintáival a gyermekeket, csendes tó körüli padjaival a pihenni és olvasni vágyókat, romantikus lugasaival pedig az elbújni vágyó szerelmes párokat hívta és várta.
A városlakók szívesen töltötték itt a szabadidejüket, de Maggie is!
Bár ő szabadidőben ekkora már nem nagyon bővelkedett, mert miután szakáccsá lépett elő, majd minden szabadpercében a vadonatúj modern tűzhelyén gyakorolt sütni-főzni. Neki ez volt az igazi kikapcsolódás!
Különben ezidőtájt történhetett, hogy Kornélius egy fárasztó műszak után behívta Maggiet az irodájába, és kerek-perec felajánlotta neki, hogy szálljon be társtulajdonosként a Kis Korzikai Kifőzdének az üzemeltetésébe. Ezt Kornélius nem az előre jól kispekulált nagy nyereséggel kecsegtető üzletpolitika miatt határozta el, hanem, mert az örökös nélkül álló, egyedülálló férfi úgy szerette Maggiet, mint apa a saját lányát. Egy jelképes összeget mindössze azért kért, mert tudta Maggie ajándékként nem fogja elfogadni ajánlatát.
Maggie szemei sugároztak a boldogságtól, és azonnal igent mondott. Még aznap éjjel I-S-N-es banki átutalással elküldte a 12500 Simoleont.
Attól függetlenül, hogy Maggie társtulajdonos lett, továbbra is szorgalmasan tésztaséfként dolgozott tovább, mintha mi sem történt volna.
Esténként a gyakorlásként elkészített tésztáinak a tesztelésére szomszédjait, barátait hívta át.
Spagetti vagy makaróni? Az mindegy volt!
A vendégek mindig úgy faltak, hogy majd’ megfulladtak!
A vacsora és a látogatók távozása után a késő esti magányos órákban a receptes könyveinek oldalát hosszasan bújta, míg az összes receptet kívülről nem fújta!
Következő ranglétra ugrása előtt nagy feladatot kapott. A konkurenciánál kellett vacsoráznia…
…s közben megtudnia, náluk mi a vendégcsábításnak a nagy trükkje. Maggie bátor küldetése sikerrel és információszerzéssel járt, s hajnalra már felkutatta és begyűjtötte az ismeretlen növények ritka magját.
Kora reggel kiskertjébe ezeket gyorsan el is ültette…
…mire főnöke este konyhafőnök helyettesi ranggal ki is tüntette. Kornélius az óránkénti 124 Simoleont örömmel Maggie markába csapta, s melléje a hétfői napokat is szabadnapként odaadta.
Maggie új pihenőnapját mi mással, mint a konyhacsatorna nézésével töltötte.
Itt tanult konyhai ötleteket s mesés önteteket, és mellette még vadonatúj receptjeit is kiötlötte. S mire a következő tavaszt már főszakácsként érte meg, első szakácskönyve a könyvpiac eladási listájának a csúcsát érte el.
A sikerek nem szálltak a fejébe, ő maradt az egyszerű kis Maggie, kinek a simek boldogsága volt a legfontosabb.
Közben gasztronómiai karrierje gyorsan és magasan ívelt felfelé, s ma-holnap már konyhafőnöknőként élvezte az életét. Tökéletessé ért terményeinek a sérülésmentes étterembe érésének érdekében pirospöttyös Ragacs Tragacsát nagy rakterű pirospöttyös Furgonra cserélte le.
A környezetbarát üzemeltetést most sem felejtette el, ezért Albertet sürgetve teleportálásra kérte, hogy a napraforgóhajtást új furgonjába is mielőbb szerelje be.
Az idő gyorsan elrepült és egy szép nyári nap eljött a nagy nap mikor hosszú és kitartó munkájának köszönhetően Maggie karrierje csúcsát és életének nagy célját elérte: Ünnepelt ötcsillagos séf lett belőle.
A főnökkel és a munkatársakkal együtt örült Riverview kisvárosa is a kifőzde előtti parkban. Ott tartották a héthatárra szóló avató partit is, melyen jelképes 25000 Simoleonért cserébe Kornélius átadta a Kifőzde tulajdoni iratait és nagy kézfogásokkal gratulált Maggienek.
Kis Korzikai Kifőzde ezennel Maggie házias étterme névre keresztelődött át és Maggie vendéglője lett. Az ajtók kitárultak és a kerthelyiség megújult külsővel és családias légkörrel várta a vendégeket. Kora hajnalig folyt a dínomdánom.
Ezen az ünnepnapon Riverview városka lakói annyit, de annyit ettek a fenségesebbnél fenségesebb ételekből, hogy még ma is erről mesélnek az unokáiknak!
A barátságos és jó humorú Jessica nemrég költözött Riverview kisvárosából Sunset Valley nagyvárosába. A művészi tehetséggel rendelkező lány bátran és kitartóan száll szembe a kihívásokkal.
Kedvenc zenéje az elektronikus, kedvenc étele a gyümölcstorta, és kedvenc színe az ibolyaszín.
Hobbyja az írás, a festegetés, a kertészkedés és a kirándulás. Nagy álma és életcélja, hogy a Sunset Valley-i Media TV hírolvasó sztárja legyen. Jelenleg szabadúszó íróként dolgozik Fiona McIrish szigorú főnöki felügyelete alatt.